Legutóbb körbejártuk, milyen fűtési lehetőségeket vettünk számításba építkezésünkkor, és végül milyen érvek mentén döntöttünk a tömegkazán mellett. Most jöjjön a monstrumunk részletes bemutatása, aztán jövő héttől elszakadunk a fűtés témakörétől.

Alapok

A tömegkazán ugye abban különbözik a tömegkályhától, hogy elsősorban a központi fűtés (valamilyen alacsony hőmérsékletű felületfűtéses rendszer, padló/fal/mennyezetfűtés) táplálása a feladata, másodsorban csak a helyben fűtés, míg a tömegkályha azt a helyiséget fűti, ahol van. Nincs különbség viszont a működésük alapelvében, a lényeg, hogy egyfelől baromi jó hatásfokkal égeti el a fát köszönhetően a tűztér feletti gyorsító kürtőnek és az égést segítő tetemes mennyiségű oxigénnek, másfelől a keletkező hőt kiválóan tárolja el a hatalmas tömeg, a meleget pedig lassan és egyenletesen adja le.

Fontos, hogy új ház építésénél már csak úgy adnak engedélyt, ha a tüzelő berendezés az épületen kívülről veszi az égéshez szükséges levegőt, ezáltal zárt égésterűnek minősíthető az eszköz. Ez persze nem hülyeség, főleg azért mert egy jól szigetelt, esetleg szellőztető berendezéssel is felszerelt házban egyfelől meglenne a veszélye, hogy a kéményen, majd a kályhán keresztül visszajön némi égéstermék, füst, rosszabb esetben szén-monoxid, másfelől a nyílt égésterű megoldás nagyon szárítaná a belső levegőt. Jobb ez így mindenkinek, nincs füstszag, nincs szén-monxid veszély.

Egy tömegkályha jó 3 tonna, egy tömegkazán inkább 5 tonna körül van, így plusz alapozás nem árt neki. 

Így épült

Mi rendesen aláalapoztunk, nehogy valami gond legyen, és már az alapozás előtt bevittünk két db. 150-es légbevezető csövet.

A tömegkazánunk alapterülete 130x170cm, magassága 210cm. Megépítése két embernek szűk három hétig tartott. Beépítésre került kb. 200 db samot tégla és 800 db kisméretű bontott tégla. 

Az első képen látható az óriás lelke: a tűztér, felette a gyorsító kürtővel. Alul pedig látszik a két db. légbeömlő, ill. a két cső, mint előremenő és visszatérő ágak. (Igen, ott maradt a szélén az a szigetelésdarab...)

A tűzteret körülveszi a füsttér, és a füsttér két oldalán a hőcserélő acéllamellák, hátoldalukon az egyes lamellákhoz tartotó előremenő- és visszatérő ágakkal. Ezek az ágak a kazán tetején kerülnek összekötésre, részben sorosan, részben párhuzamosan kötve. Beépítésre került néhány biztonsági szelep is arra az esetre ha elmenne az áram és már a szünetmentes táp is lemerülne, amely a szivattyút hivatott működtetni 1-2 napig, így extrém esetben felforrna a hőcserélőkben lévő víz.

A hőcserélő lamellák körbe lettek falazva egy sor szigetelő habsamottal, így a kazán a teljesítményének ~80%-át vízoldalon adja le, helyben csak a maradékot, azt is főleg az ajtón keresztül. A kazán külső falai 30 foknál sosem voltak még melegebbek, de ez nem is baj. Viszont a relatív alacsony külső hőmérséklet ellenére a sugárzó meleg, amit áraszt, az nagyon kellemes és nincs meg a túlfűtés veszélye sem. 

Itt pedig a munka eredménye még frissiben.

A fűtésrendszer

A lakás fűthető alapterülete 130nm, melyből eddig 100nm a beépített. Ahol hidegburkolat van, ott padlófűtést tettünk, a melegburkolatos helyiségekbe pedig mennyezetfűtést. Ez utóbbival kapcsolatban igen szkeptikusak voltunk, így tartottunk egy tanulmányi kirándulást tavaly télen és annak ellenére, hogy hatodikban megtanultuk fizikából, hogy a meleg bizony felfelé száll, nagyon kellemes érzetű, szintén sugárzó fűtést adott, így nem volt kétséges, hogy le merjük mellé tenni a nem túl vaskos garast.

Ahogy korábban is írtam, egyértelmű volt, hogy csak felületfűtés jöhet szóba, hiszen az ehhez szükséges cirka 30 fokos előremenő az, amit üzembiztosan elő tud állítani a tömegkazán egy begyújtás után akár 24 órán keresztül is, most így december elején körülbelül 18 órán át, de a felületfűtés tehetetlensége miatt 24 óránként befűteni bőven elegendő.

A fűtés mellett egy külső hőcserélő segítségével a melegvíztárolóban lévő vizet is szépen melegíti, de ez csak rásegítés, ill. hulladékhő felhasználás, a fűtésnek adtunk prioritást. Ez még persze változhat. A rendszer amúgy a begyújtást leszámítva nagyjából automata, ha kazánban lévő víz eléri a 30 fokot, bekapcsol a szivattyú, ha van fűtési igény, akkor az igénylő fűtési körökbe megy a melegvíz, ha nincs, de legalább 45 fokos a víz, akkor megy a melegvíztárolóba, ha ez sincs, akkor kicsit még melegít rajta a kazán és újra megpróbálja eladni a portékáját. A begyújtástól számítva nagyjából 20-30 perc, mire beindul a szivattyú és további jó félóra, mire a mennyezet is elkezd melegedni, a padlónak kb másfél óra kell.

Enni kér

De nem sokat. 0 fokos kinti napi középhőmérsékletnél 15-20 kg fával beéri, napi egy megrakással. Átlagos őszi időben (reggel 2-3 fok, nappal 10-14 fok) elegendő volt minden másnap begyújtani. Persze ez legalább annyiban múlik a kályha hatékonyságán, mint a házon lévő szigetelés vastagságán és a szoláris energia passzív hasznosításán (jó helyen vannak az ablakok :) ).

* * *

Természetesen továbbra is igaz, hogy vannak hasonlóan hatékony megoldások, olyanok ahol esetleg máshol kell némi kompromisszumot kötni, de ha építkezésre kerül a sor, vagy komoly felújításra, akkor a tömegkazán egy jó és jól használható alternatíva. További lehetőségeről pedig beszélgettünk itt és itt is a kommentfolyamokban.