Néhány poszt erejéig rákanyarodunk az elektromos ügyekre, megnézzük, hogy mit nézzünk a villanyszámlánk kapcsán, megvizsgáljuk, hogy ha érdemes, akkor miként érdemes napelem telepítésében gondolkodni, majd a sorozat végén bemutatunk egy Tanyabokor-közeli ismerős már megvalósult és jól működő, mindössze négy darab napelem panelt tartalmazó megoldását.

Kezdetnek gondolkodjunk egy kicsit. Mitől lesz a villamosenergia fogyasztásunk fenntartható? Teljesen ugye akkor lenne, ha az összes áramot magunk termelnénk, tárolnánk és használnánk fel. Vagy nem használnánk áramot egyáltalán. Egyik forgatókönyv sem reális, mert a nulla használat oly mértékű komfortcsökkenést okozna, amely  nem vállalható, a teljes autonómia pedig egy átlagos háztartás fogyasztása mellett majdhogynem megoldhatatlan az energiatárolási nehézségek miatt. A cél tehát, hogy tegyünk meg mindent az áramfogyasztásunk szempontjából is minél fenntarthatóbb környezet kialakításáért. 

Könnyebb megspórolni, mint megtermelni!

Első feladat tehát azonosítani az elektromos fogyasztóinkat, megtalálni a rejtőzködőket (stand-by állapotú eszközök, bedugott töltők, hagyományos izzók...stb), és megpróbálni belőni a valós szükségleteket ill. az ehhez kapcsolódó áramigényt. Utóbbihoz nagy segítség lehet egy fogyasztásmérő beszerzése, de önmagában csak az, ha naponta egyszer leolvasod a villanyórát jó képet ad a fogyasztási mintázatról és ha semmi mást nem csinálsz, csak ez alapján odafigyelsz, harmadával csökken majd a fogyasztásod -- próbáld ki!

Ki fog jönni, ha éjszakára kihúzod a routert, ha nem tartod a havonta egyszer használt nyomtatót bedugva, ha LED-es izzót teszel be legalább pár helyre, akkor havi szinten több sörnyit megtakarítottál. Egyúttal ki fog jönni az is, hogy árammal hőt termelni sosem éri meg, persze itt már korántsem biztos, hogy túl sok a mozgástér; vezetékes gáz hiányában egy sütőt, főzőlapot értelmesen pótolni palackos gázról működő eszközökkel lehet, a sparherdet beröffentei a meleg kávéért fílinges, de nem biztos, hogy a hét minden napján jól esik. A lényeg itt is, hogy meg kell találni az értelmesen vállaható kompromisszumokat -- ez mindenkinél máshol lesz. De pl. egy villanybojlert kiváltani tavasztól őszig napkollektorral, fűtési szezonban pedig a mefelelő hőtermelő eszközzel, az minden szempontból jó döntés.

Napelem?

Ha már idáig eljutottunk, megspóroltunk egy csomó energiát, látjuk, hogy így is jól elvagyunk, ráadásul megvannak a további egyszerűsítési lehetőségek, akkor már érdemes megnézni, hogy a hosszú távon fennmaradó fogyasztás áramigényét ki tudnánk-e elégíteni saját termeléssel? Hogy álljunk neki a tervezésnek?

Először is legyünk tisztában azzal, hogy ha valamilyen kulcsrakész, csak visszatermelős napelemes rendszert teszünk fel, akkor egy utcai áramszünet esetén hiába a napelem, otthon ugyanúgy állni fog minden, mintha nem lenne egy panel sem a tetőn. Kötelező -- és logikus -- elvárás a szolgáltató részéről, hogy ha valami hiba van a rendszerben, akkor automatikusan leváljanak a háztartási kiserőművek, mert nem szeretnék, ha a szerelőjüket megvágná a házaktól a hálózatba visszatáplált áram. Ha tehát már napelem, akkor érdemes úgy tervezni, hogy a kritikus infrastruktúra folyamatosan egy szeparált, napelemes-akkuumlátoros körről, szigetüzemként működhessen, és szükség esetén a kevésbé kritikus, nem nagyfogyasztókat is át lehessen ide kapcsolni.

Okosan!

Gondolkodjunk még egy kicsit és nézzük meg, hogy a háztartásban mely eszközöknek kell mindig működnie, melyek nélkül elég nagy gubanc lenne, radikálisan csökkenne a komfortérzet vagy veszélyessé válna a lakókörnyezet. Lesznek olyan elemek, melyek nem kritikusak, de komoly komfortérzet-csökkenéssel járnak, viszont nem is igényelnek borzasztó sok energiát, így fenntarthatóan működtethetőek. Aztán vannak a nagyfogyasztók, melyek többsége nélkül elvagyunk, egyike-másika azért hiányozna, de el lehet lenni nélkülük egy darabig komolyabb lázadás nélkül.

Mi számít kritikusnak? A szivattyúk és más semmi. Hülyeség? Gondolod végig! Ha bármilyen központi fűtésed van, máris nem működik, ha nem megy a keringtető szivattyú (hacsak gravitációs úton nem, de az ma már ritka). Ha kút-, vagy esővized van bevezetve, az is megáll szivattyú nélkül. A napkollektor sem termel melegvizet nélküle. Szóval a szivattyúnak mennie kell. (Ameddig nincs napelem, addig persze egy normál, számítógépes szünetmentes tápegység segítségével megoldható a rövidebb áramszünetek áthidalása.)

Mi az, ami nem kritikus, de hiánya rövidtávon komoly komfortcsökkenést okoz, viszont nem fogyaszt túl sokat, így reális, hogy szigetüzemben is fenntarthatóan működtethető? Egy kisfogyasztású hűtőszekrény, egy többnyire LED-es izzókat tartalmazó világítás, riasztó, ha van, esetleg a router. Nagy odafigyeléssel és megfelelő napos idő esetén heti 1-2 alkalommal mosógép működtetése, ha az akksi bírja. Kommentekben írjátok meg, ha kimaradt valami.

A tervezés és a szemlélet lényege, hogy a fogyasztást igazítom a megtermelhető áram mennyiségéhez és nem fordítva.

Egyéb elektromos nagyfogyasztóink kapcsán szerintünk nem éri meg napelemes kiváltásban gondolkodni, ezek szigetüzemben nem működhetnek. Ami megfontolandó, amennyiben a kritikus és a kevésbé kritikus de fontos és fenntarthatóan működő körökkel készen vagyunk, akkor a lehetőségeinkhez képest további pár panelt felhelyezve a nagyfogyasztók által elhasznált energia egy részét megtermelve visszatáplálunk, és ameddig működik a szolgáltató által biztosított átvétel, addig ennyivel csökkentjük a villanyszámlát. De ez kiegészítő, avagy tüneti kezelés, örüljünk, ameddig működik :)

Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogyha tudok feltenni napelemet, amiból tiszta és megújuló energiát állítok elő, akkor miért sportoljak azon, hogy kevés panellel dolgozzak és abból próbáljak kijönni? Szerintünk egyszerűen azért, mert attól az energiától, amit nem használsz el, nem függsz, így egyszerűbbé, fenntarthatóbbá válik a környezeted. Tényleg sokkal könnyebb megspórolni, mint megtermelni. Fontos szempont lehet emellett még, hogy bár a házilag megtermelt napenergia kötelező hálózati átvétele jelenleg -- úgy, ahogy -- megoldott, nem lehetsz biztosak benne, hogy ennek a paraméterei nem változnak-e hátrányosan a jövőben. Mondjuk egy Paks2 priorizálással párhuzamosan... Arról nem beszélve, hogy egy átgondolt, kisteljesítményű de szigetüzemet is lehetővé tévő rendszer bekerülési költsége mindennel együtt megáll hat számjegynél, amíg egy átlagos háztartásra szánt 12-15 paneles, csak visszatáplálós  legalább 2.5M körül mozog alsó hangon, nem ad plusz biztonságot és nem ösztönöz a fenntarthatóságra.

A kulcs tényleg ott van, hogy amennyire lehet, légy egyszerű, légy passzív!

Ti mit gondoltok?