Tanyabokor

Néhány poszt erejéig rákanyarodunk az elektromos ügyekre, megnézzük, hogy mit nézzünk a villanyszámlánk kapcsán, megvizsgáljuk, hogy ha érdemes, akkor miként érdemes napelem telepítésében gondolkodni, majd a sorozat végén bemutatunk egy Tanyabokor-közeli ismerős már megvalósult és jól működő, mindössze négy darab napelem panelt tartalmazó megoldását.

Kezdetnek gondolkodjunk egy kicsit. Mitől lesz a villamosenergia fogyasztásunk fenntartható? Teljesen ugye akkor lenne, ha az összes áramot magunk termelnénk, tárolnánk és használnánk fel. Vagy nem használnánk áramot egyáltalán. Egyik forgatókönyv sem reális, mert a nulla használat oly mértékű komfortcsökkenést okozna, amely  nem vállalható, a teljes autonómia pedig egy átlagos háztartás fogyasztása mellett majdhogynem megoldhatatlan az energiatárolási nehézségek miatt. A cél tehát, hogy tegyünk meg mindent az áramfogyasztásunk szempontjából is minél fenntarthatóbb környezet kialakításáért. 

Könnyebb megspórolni, mint megtermelni!

Első feladat tehát azonosítani az elektromos fogyasztóinkat, megtalálni a rejtőzködőket (stand-by állapotú eszközök, bedugott töltők, hagyományos izzók...stb), és megpróbálni belőni a valós szükségleteket ill. az ehhez kapcsolódó áramigényt. Utóbbihoz nagy segítség lehet egy fogyasztásmérő beszerzése, de önmagában csak az, ha naponta egyszer leolvasod a villanyórát jó képet ad a fogyasztási mintázatról és ha semmi mást nem csinálsz, csak ez alapján odafigyelsz, harmadával csökken majd a fogyasztásod -- próbáld ki!

Ki fog jönni, ha éjszakára kihúzod a routert, ha nem tartod a havonta egyszer használt nyomtatót bedugva, ha LED-es izzót teszel be legalább pár helyre, akkor havi szinten több sörnyit megtakarítottál. Egyúttal ki fog jönni az is, hogy árammal hőt termelni sosem éri meg, persze itt már korántsem biztos, hogy túl sok a mozgástér; vezetékes gáz hiányában egy sütőt, főzőlapot értelmesen pótolni palackos gázról működő eszközökkel lehet, a sparherdet beröffentei a meleg kávéért fílinges, de nem biztos, hogy a hét minden napján jól esik. A lényeg itt is, hogy meg kell találni az értelmesen vállaható kompromisszumokat -- ez mindenkinél máshol lesz. De pl. egy villanybojlert kiváltani tavasztól őszig napkollektorral, fűtési szezonban pedig a mefelelő hőtermelő eszközzel, az minden szempontból jó döntés.

Napelem?

Ha már idáig eljutottunk, megspóroltunk egy csomó energiát, látjuk, hogy így is jól elvagyunk, ráadásul megvannak a további egyszerűsítési lehetőségek, akkor már érdemes megnézni, hogy a hosszú távon fennmaradó fogyasztás áramigényét ki tudnánk-e elégíteni saját termeléssel? Hogy álljunk neki a tervezésnek?

Először is legyünk tisztában azzal, hogy ha valamilyen kulcsrakész, csak visszatermelős napelemes rendszert teszünk fel, akkor egy utcai áramszünet esetén hiába a napelem, otthon ugyanúgy állni fog minden, mintha nem lenne egy panel sem a tetőn. Kötelező -- és logikus -- elvárás a szolgáltató részéről, hogy ha valami hiba van a rendszerben, akkor automatikusan leváljanak a háztartási kiserőművek, mert nem szeretnék, ha a szerelőjüket megvágná a házaktól a hálózatba visszatáplált áram. Ha tehát már napelem, akkor érdemes úgy tervezni, hogy a kritikus infrastruktúra folyamatosan egy szeparált, napelemes-akkuumlátoros körről, szigetüzemként működhessen, és szükség esetén a kevésbé kritikus, nem nagyfogyasztókat is át lehessen ide kapcsolni.

Okosan!

Gondolkodjunk még egy kicsit és nézzük meg, hogy a háztartásban mely eszközöknek kell mindig működnie, melyek nélkül elég nagy gubanc lenne, radikálisan csökkenne a komfortérzet vagy veszélyessé válna a lakókörnyezet. Lesznek olyan elemek, melyek nem kritikusak, de komoly komfortérzet-csökkenéssel járnak, viszont nem is igényelnek borzasztó sok energiát, így fenntarthatóan működtethetőek. Aztán vannak a nagyfogyasztók, melyek többsége nélkül elvagyunk, egyike-másika azért hiányozna, de el lehet lenni nélkülük egy darabig komolyabb lázadás nélkül.

Mi számít kritikusnak? A szivattyúk és más semmi. Hülyeség? Gondolod végig! Ha bármilyen központi fűtésed van, máris nem működik, ha nem megy a keringtető szivattyú (hacsak gravitációs úton nem, de az ma már ritka). Ha kút-, vagy esővized van bevezetve, az is megáll szivattyú nélkül. A napkollektor sem termel melegvizet nélküle. Szóval a szivattyúnak mennie kell. (Ameddig nincs napelem, addig persze egy normál, számítógépes szünetmentes tápegység segítségével megoldható a rövidebb áramszünetek áthidalása.)

Mi az, ami nem kritikus, de hiánya rövidtávon komoly komfortcsökkenést okoz, viszont nem fogyaszt túl sokat, így reális, hogy szigetüzemben is fenntarthatóan működtethető? Egy kisfogyasztású hűtőszekrény, egy többnyire LED-es izzókat tartalmazó világítás, riasztó, ha van, esetleg a router. Nagy odafigyeléssel és megfelelő napos idő esetén heti 1-2 alkalommal mosógép működtetése, ha az akksi bírja. Kommentekben írjátok meg, ha kimaradt valami.

A tervezés és a szemlélet lényege, hogy a fogyasztást igazítom a megtermelhető áram mennyiségéhez és nem fordítva.

Egyéb elektromos nagyfogyasztóink kapcsán szerintünk nem éri meg napelemes kiváltásban gondolkodni, ezek szigetüzemben nem működhetnek. Ami megfontolandó, amennyiben a kritikus és a kevésbé kritikus de fontos és fenntarthatóan működő körökkel készen vagyunk, akkor a lehetőségeinkhez képest további pár panelt felhelyezve a nagyfogyasztók által elhasznált energia egy részét megtermelve visszatáplálunk, és ameddig működik a szolgáltató által biztosított átvétel, addig ennyivel csökkentjük a villanyszámlát. De ez kiegészítő, avagy tüneti kezelés, örüljünk, ameddig működik :)

Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés, hogyha tudok feltenni napelemet, amiból tiszta és megújuló energiát állítok elő, akkor miért sportoljak azon, hogy kevés panellel dolgozzak és abból próbáljak kijönni? Szerintünk egyszerűen azért, mert attól az energiától, amit nem használsz el, nem függsz, így egyszerűbbé, fenntarthatóbbá válik a környezeted. Tényleg sokkal könnyebb megspórolni, mint megtermelni. Fontos szempont lehet emellett még, hogy bár a házilag megtermelt napenergia kötelező hálózati átvétele jelenleg -- úgy, ahogy -- megoldott, nem lehetsz biztosak benne, hogy ennek a paraméterei nem változnak-e hátrányosan a jövőben. Mondjuk egy Paks2 priorizálással párhuzamosan... Arról nem beszélve, hogy egy átgondolt, kisteljesítményű de szigetüzemet is lehetővé tévő rendszer bekerülési költsége mindennel együtt megáll hat számjegynél, amíg egy átlagos háztartásra szánt 12-15 paneles, csak visszatáplálós  legalább 2.5M körül mozog alsó hangon, nem ad plusz biztonságot és nem ösztönöz a fenntarthatóságra.

A kulcs tényleg ott van, hogy amennyire lehet, légy egyszerű, légy passzív!

Ti mit gondoltok? 

Szerintünk nagyon jó kezdeményezés, mi is beneveztünk rá. 

A projekt célja amúgy, hogy kézzelfogható tapasztalatokat nyújtson az alacsony energiaigényű épületekről mindenki számára. Ennek keretében új és felújított lakóházakat, középületeket látogathatnak meg az érdeklődők, akik ilyenformán első kézből ismerhetik meg a hatékony épületek előnyeit, építésének körülményeit és a használattal kapcsolatos tapasztalatokat. A látogatók így szakmai (nem reklámnak minősülő) és megbízható információt kapnak a házban élő és az építkezési/felújítási munkálatokat átélt lakóktól, tulajdonosoktól és kivitelezőktől.

2014-ben november 3-9. között lesznek látogathatóak a "Hatékony Ház Napok" kampány keretében bemutatásra kerülő épületek.

Bővebb infó és jelentkezés erre.

Most, hogy a fiúknak év eleji hajtás és blog hanyagolása van napirenden, mit tehet otthon az asszony, hát mi mást, mint hamulúgot és mosószert főz meg tesztel.

Ezzel csatlakoznék az előző kályhás poszthoz, csak én a szent maradékhoz nyúltam.

Út a házi mosószerig

Az egész úgy kezdődött, hogy elfogyott itthon a mosószóda, és lusta voltam bemenni a városba érte, itt a drogériában meg aranyáron adják. Gondoltam nem gond, biztos itthon is meg tudom csinálni. Na azt nem, de rátaláltam a hamulúgra.

Ezt a videót vettem alapul (innen), és először egy nagyobb befőttes üvegben csináltam egy próbaadagot.

Kétféleképp teszteltem:

• Adagoltam mosószerrel a mosáshoz (kb. 2/3 hamulúg, 1/3 mosószer). Ez szerintem kicsit gyengébb, mint a mosószóda-mosószer keveréke.
• Próbáltam tisztán csak ezzel mosni, de akkor valami öreges szaga lett a ruháknak, ami nekem nem tetszett.

Annak idején azért is fordultam el a hagyományos mosószerektől, mert mikor a legnagyobbal terhes lettem nem bírtam elviselni a szagukat és az ökomosóporokat bírtam csak azokból is keveset, viszont rátaláltam a mosószódára és a kettő keveréke abszolút bevált.

Aztán mikor a próbaadag elfogyott kedvet kaptam és csináltam nagy húszliteres vödörben - gondolván a fűtés nélküli hónapokra. Azt írták, hogy ez nem romlandó. Már csak az öreges szagot kellett megoldanom. Illóolaj nem volt itthon viszont egy mosószappan igen így nekiálltam mosószert főzni:

Hozzávalók:

• 100gr mosószappan
• 1,5 liter hamulúg
• 3,5 liter víz

Elkészítése:

• Lereszeltem a mosószappant
• Kievés hamulúggal felolvasztottam turmixoltam
• Felöntöttem a maradék hamulúggal
• Bele a víz és újra turmixolás
• Majd egy éjszakát hagytam állni

Elég kocsonyás lett az állaga, de a flakonból kijött egész jól így nem hígítottam tovább. Ezzel már nem érzem azt a szagot, így valószínűleg ez lesz a befutó, főleg, hogy elég pénztárcabarát. Aki szereti a megszokott mosószerét keverjen hozzá kicsit mosáskor, akinek pedig nincs hamuja az készítheti mosószódával is a mosószert.

Tapasztalatok

• Ami fontos, hogy csak tiszta hamuból ajánlják a hamulúg készítését. A tűzmesternek adhatunk kihívást, papír nélkül gyújtsa meg a tüzet minél kevesebb gyufaszállal, míg összejön a kívánt hamumennyiség.
• Hamulúgban áztatásnak fehérítő hatása van a ruhákra. Viszont csak a mosás alatt nem számottevő a fakító hatása.
• Öblítéshez érdemes ecetes, vagy más, savas kémhatású öblítőt használni.
• Nekem nem jön ki annyi hamulúg egy adag forrázásából mint amennyit más blogok ígértek. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne többet kinyerni anélkül, hogy túl piszkos legyen a forrázat.
• Fontos, hogy a hamulúg bár gyenge lúg, de maró hatású, így felcímkézve, gyerekektől elzárva tartandó.

Extra

• Most ebben a jeges időben mi a jégre is hamut szórtunk. Ritka holló nálunk a hókotró ugyanis, de ez is jól bevált.
• A kályhaajtót is próbáltuk már hamuval pucerálni de ebben még van hova fejlődni.

Örülnék egyéb tanácsoknak is, hogy mi mindenre lehet még jó a hamu. Képek a kotyvasztásról most nem készültek, de igény szerint ez pótolható a következő főzésnél.

És remélem hamarosan jönnek a fiúk is a posztjaikkal.

Ti mivel mostok?

Van egy csomó olyan külső körülmény, ami szinte mindannyiunkat befolyásol: valahol lakni kell, meg kell etetni a családot, elő kell teremteni ezeknek a forrásait, ilyesmi, kb. a Maslow-piramis második szintje. Ezeknek a paramétereit hirtelen, egyszerre, egyik napról a másikra nemigen lehet alakítani, így jó ha van egy koncepciónk, amely fenntartható, és egyértelműen meghatározza a kapcsolódó kérdésekhez való hozzáállásunkat, megelőzendő a váratlan és kényelmetlen, "mostmilegyen" típusú fejvakarásokat, kényszerpályákra való ráállásokat. Nem véletlenül vannak a piramisnak még magasabb szintjei, az a jó, ha ez a szint egyszerűen működik, "just works".

Az általam fenntarthatónak vélt ilyen modell egészséges mértékben önellátó, amennyire a lehetőségek értelmesen engedik, független a nagy külső rendszerektől, kicsi a lábnyoma, illeszkedik a természeti környezetbe és biztosít egy reálisan elvárható kényelmet.

Teljesen világos, hogy városi, szellemi munkával foglalkozókként nem tudunk - a szó pozitív értelmében - paraszttá válva függetlenedni, és kizárólag földet művelve biztosítani a családunk napi betevő falatjait, és minden egyéb szükségletet, ez talán nem is lehet reálisan cél és valószínűleg nem is működne jól. Az már sokkal inkább célnak gondolom, hogy tudatosan igyekezzünk olyan környezetet kialakítani magunk körül, amely akkor is nagyjából működőképes lesz, ha a rendszeres bevételi forrásaink elapadnak, esetleg beüt egy nagyobb krach és '46-hoz hasonlóan az budapesti utcákon seprik a pénzt, mert annyit fog érni. Egy ilyen környezetben krízishelyzet esetén sem csúszik ki a lábunk alól a talaj teljesen, emellett további előnye, hogy napjainkban ismert ún. normál működés esetén csökken annyira pénzügyi kiszolgáltatottságunk, hogy adott esetben azt is megtehetjük, hogy félállásban dolgozzunk csak, a felszabaduló időt családunkra fordítva, hiszen a kieső pénzre gyakorlatilag nem lenne szükségünk. De tartsunk itt, hogy ez utóbbi a helyzet.

Persze nem gondolom, hogy a pénz elvi szinten elvetendő, maga lenne a patás ördög, sőt az elképzelt fenntartható élettér kialakításához is szükséges, viszont a minket körülvevő pénzrendszer sérülékeny annyira, hogy érdemes tőle független elemekben is gondolkodni. Például ha van valamennyi pénzem és azt kell eldöntenem, hogy ebből mondjuk kiépítek egy esővíz-tárolót, amelyből ellátom a vécét és locsolok, vagy ezt a pénzt beteszem a bankba és a kamatokból kifizetem a vízszámlát, akkor egyértelműen az első választás mutat a modellből kiolvasható fenntarthatóság irányába.

Mi mostanában építkeztünk, a legtöbb részdöntést igyekeztünk ennek a koncepciónak a mentén meghozni. Ezekről a kérdésekről, szempontokról és a döntésekről külön is készül pár bekezdés, bár a fűtés kapcsán már olvashattatok ilyesmikről. 

Szerintetek mitől lesz körülöttünk a környezet fenntartható?

A karácsonyi ajándékozás szinte mindenki számára egy nagy dilemma. Akinek van pénze, nem tudja, mit vegyen, minek örülne a másik; akinek nincs rá keret, az azon stresszel, hogy nem tudja mivel meglepni szeretteit. Örökké vita tárgya, hogy nagy ajándékot adjunk, vagy csak jelképeset; és az is nagy talány, hogy van-e értelme a hipermarket polcáról leemelni a tusfürdőt vagy egy palack bort.

Ezekre a kérdésekre tanyabokrunkban az alábbi válaszokat találtuk.

Legutóbb körbejártuk, milyen fűtési lehetőségeket vettünk számításba építkezésünkkor, és végül milyen érvek mentén döntöttünk a tömegkazán mellett. Most jöjjön a monstrumunk részletes bemutatása, aztán jövő héttől elszakadunk a fűtés témakörétől.

Alapok

A tömegkazán ugye abban különbözik a tömegkályhától, hogy elsősorban a központi fűtés (valamilyen alacsony hőmérsékletű felületfűtéses rendszer, padló/fal/mennyezetfűtés) táplálása a feladata, másodsorban csak a helyben fűtés, míg a tömegkályha azt a helyiséget fűti, ahol van. Nincs különbség viszont a működésük alapelvében, a lényeg, hogy egyfelől baromi jó hatásfokkal égeti el a fát köszönhetően a tűztér feletti gyorsító kürtőnek és az égést segítő tetemes mennyiségű oxigénnek, másfelől a keletkező hőt kiválóan tárolja el a hatalmas tömeg, a meleget pedig lassan és egyenletesen adja le.

...tartja a dakota bölcsesség, egyszer ugye amíg hasogatok, egyszer meg a kályhában. A posztban megpróbálom összeszedni, hogy milyen fűtési megoldások jöttek szóba építkezéskor, döntés előtt milyen szempontokat mérlegeltünk és végül hogyan lett tömegkazánunk.

Gáz a nincs a telken, de még a környéken sem, így ez a megoldás szóba sem jött, de az alapelgondolások miatt ez tény túl hangos sírásra nem is adott okot, legalább nem kell oly árgus szemekkel figyelni a Kijev-Moszkva iszapbirkózást. Olaj nyilván nem játszik, így igazából két lehetőség marad: vagy tüzelek fával/szénnel, vagy földből/napból próbálok némi meleget nyerni és nem megfagyni. 

Szempontok

A szerzők bő 15 éve jóbarátok, melyen belül a néhány(…) egyetemi év alatt szinte élettársként koptatták közösen a szegedi Sánta Egér Italbolt asztalait, számos nagyfröccs fölött megfogalmazva a világmegváltó elképzeléseiket. 

A nagy okosságok közül egy biztos van, melyet többszörös és alapos átgondolás után is jónak gondoltunk és gondolunk: lakjunk egymás szomszédságában (egy tanyabokorban), egészítsük ki egymás lehetőségeit a saját képességeinkkel, alakítsunk ki egy minden szempontból egészséges környezetet gyerekeinknek, hadd legyenek közösségben, és találjuk meg, hogy milyen értelmes lépéseket lehet tenni a függetlenedés, önellátás irányába, így lépve ki(jjebb) a növekedés állandó kényszeréből, és munkahelyitúlóra-bevásárlásahiperben-lerogyvaalvás háromszögből.  Pontosítva ebbe a legutóbbiba szerettünk volna bele sem lépni - ez talán sikerült is.